Ezt a hétvégét ismét életem értelmével töltöttem. Egyszerre két szerelmemnek hódolhattam. Az egyik Dorka a másik a versenyzés. Nagyon örültem, hogy eljött velem. Főleg úgy, hogy nem én mentem ki elé, hanem anya és minden rendben volt, sőt még el is beszélgettek ( Persze jobb lett volna, látni úgy, hogy amikor leszáll a buszról). Jó érzés az, hogy anyáékkal ilyen jóban van. Most már tényleg teljesen bekapcsolódott a családba.
Sajnos az elmúlt időszakban keveset láttuk egymást ,így jó volt megint együtt lenni. Igaz a szombat sajnos elment a versennyel, ami igazán jól sikerült. De a vasárnap és a hétfő csak róla szolt. Hihetetlen, hogy eljutottunk addig, hogy szolgáltatót keresünk arra, hogy ingyé beszéljünk. Jójój persze, egyszer gondoltam, hogy eljutok idáig. De ezt a valóságban megélni azért más:D Lehet, hogy gáz ez a nyálasan együtt vagyunk, de igazából ez az ami olyan jó és amire vágytam:D Szeretem kikisérni az állomásra, érte menni. Kézen fogva menni akár 10 méterre távolabb is. Én örülök annak, hogy nem laposodik el az érzés.
Lassan kezd körvonalazódni benne, hogy 17-re mit fogok csinálni:D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.