Reggel ahogy felkeltem borzasztóan éreztem magam. Egyszerűen mintha meghaltam  volna. Azt nem is kell mondjam, hogy kivel álmodtam. Kár hogy már csak álom. Legszívesebben sírni tudnék, üvölteni tudnék. Annyira fáj, hogy így alakult.  Nem tudom mi lesz. Most tényleg nem tudom, nem akarom elveszíteni, ha belegondolok, hogy nem látom, és nem beszelek vele, akkor már kész vagyok. Ajj Istenem miért pont én?????? Csak emésztem magam, rosszul érzem magam. Remélem napokon belül elmúlik.:'( 

Tudom, hogy mit szeretnék csinálni, és azt is, hogy mit kéne. De én a szívemre fogok hallgatni, mindig is így tettem. 

"sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy ÉLEK."