Kéz a kézben, a az elmúlt heti bonyodalmak kibeszélése közben érkezik a gyönyörű pár a pályaudvarra. A fiú egy közép magas normál testalkatú rövid hajú beszédes a srác. A lány egy magas, kifogástalan testalkattal rendelkező, kicsit szerény, bár ha megismeri az ember akkor előjön belőle az állat. Rájuk nézek és elgondolkozok, vajon mi lehet a történetük. Mert hát valljuk be mindenkinek, mindennek megvan a maga kis történetet. Látszik rajtuk , hogy szerelmesek, vajon szerelem volt első látásra???? Vagy hosszú hadjárat? Nem tudni, nem árulkodnak jelek. Csak annyit látni, hogy mikor a pályaudvaron odasétálnak a megfelelő állomáshoz, még van egy kis idejük a busz érkezéséig. A lány átöleli a fiút, a fiú a lányt. Megcsókolja, súg valamit a fülébe....... Látszik, hogy fájdalmas az elválás. Látszik, hogy ez a pátos csak együtt tökéletese. Megérkezik a busz. Mindkét ember szemében látszik, hogy nem várták ezt a pillanatot. Nem látszik most számukra a külvilág. Egymás szemébe néznek, aztán elcsattan egy utolsó forró csók és elengedik egymás kezét. A fiú szemében mint egy lassított felvétel szál fel a lány a buszra. Olyan mint ha egy órán keresztül tartana. Meg sem mozdul, csak áll, várja vajon hova ül majd le, rá fog még nézni, hogy fog nézni, dobog a szíve. Megpillantja a sötétített buszablakon keresztül a lányt, a lány rámosolyog, lepakol, leül. Nézik egymást. Mindkettő fejében az jár vajon mikor fogják újra érezni egymás illatát. Fejben már percre pontosan kiszámolták és már most számolnak vissza. Mivel fájdalmas a búcsúzás ezért elindul a srác. Int, megfordul, elindul. Érzi, hogy figyelik ezért visszafordul, látja a bús szemeket, de mennie kell. Még egy utolsó pillantás, és elfordul a sarkon. Beborítja a gomolygó kipufogófüst, eltűnik mint ha ködbe sétálna. Lány búsan lehajtja fejét és elmélyed a gondolataiba. Vajon még mindig ugyan úgy szeret? De hát visszanézet. Biztos szeret. De mostanában hanyagolt, de hát sok volt a dolga. De látszik , hogy küzd ellene. Szeretem ezt a srácot. Ahogy ezek átfutottak az agyán már félúton jár a busz. Ledönti fejét a z ablakra és elalszik........

A srác közben ballag vissza a kóterhoz. Sűrű, kemény gondolatokkal. Imádom ezt a lányt. Sose fogok hozzá hasonlót se látni se találni. De nem is kell, hiszen itt van velem, megtaláltam az igazit, hihetetlen. A legszerencsésebb embernek érzi magát. És ezzel a érzéssel sétál ki a vászonról..........