Megkezdődött a suli. Új félév, új szituk, új lakás és új időbeosztás.
Végre sikerült felvenni rendesen az óráimat. Van néhány ütközésem, de azt is előbb utóbb megoldom. Sok sok munka van most. Sok határidő és sok dokumentum. De élvezem nagyon ezt a pergő életet.
A hét elején volt az én tündérvirágszál cukorborsómnak volt névnapja. Megkapta legnagyobb és legszebb rózsát. Hál istennek az aggodalmam nem jött be. Van időm, mindig benézek és mindig vele vagyok. Most ezen a héten Szerda délután a fergeteges nyitóbuli után furcsa volt nagyon. Akár kiindulhatott volna egy veszekedés is. Én úgy éreztem, hogy nem kellet volna sok ahhoz hogy pattanjon a húr, de hál istennek nem történt semmi. Faszságokat mondtam én is, de Dóri is elmondhatta volna, hogy mi van. Tudom, hogy ilyen, és már máskor is volt ilyen szitu, de valahogy most olyan rossz volt. Mindegy, 7 hónap után ezen is túl vagyunk. Nagyon nagyon szeretem és hiányzik az, hogy tényleg csak kettesben legyünk. Négy nap, négy napig tartottam megint jó fejnek Zsófit. Ennyi. Megint bassza az agyam ha látom.
Anyátok új része, hát ilyen semmilyen. Lehetne most már valami fasza rész is...
Remélem ezen a héten minden dolgot el tudok intézni. Remélem tudunk kettesben lenni és nem csak hétvégén.
Jaaaa a halál röhejes dolog. Kibasztak német óráról telefonálásért!!!!!! Hát ez vicc, nem oviban vagyunk, ha egyszerűen dolgom és telefonálni kell és kimegyek, akkor azzal senkit nem zavarok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.