Az első olyan nap, hogy tényleg faszán semmit sem csináltam. Egész nap itthon voltam. Ki sem mozdultam. Csak filmeztem, meg neteztem. Nem akartam ma emberek és társaság közé menni. Sose fogom megérteni! Sose! Nem bírom kiverni a fejemből. A döntésképtelenség netovábbja szélén állok. Nem egyszerűen nem akarom elhinni. Faszom bazdmeg. Pedig én szerettem, mindent elmondtam, mégis így döntött. Tudom tudom nehéz neki, de senkinek sem könnyű.
"Nem szabad sírni ha fáj
Nem szabad sírni
Minden jó lesz majd ezután
Ó-ó-ó-ó
Ígérem mindent megteszek.
És mindig itt leszek Veled.
De most már felejtsd el végre
Azt ami fáj!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.